Azon gondolkodtam, hogy a mai bejegyzés abszolút nem őszi témájú. Ez magában nem is baj, de mivel ősz van, kicsit eltöprengtem. De csak kicsit, mert aztán arra jutottam, hogy nem tudok olyanról írni, amit épp most készülök termeszteni vagy tesztelni. Az ehető virágokból volt szerencsém kóstolni, vannak a kertemben. Erről van tapasztalatom, erről hitelesen tudok írni. De ez tavaszi sztori…
Hogy honnan jött a gondolat: Együnk már egy kis napraforgószirmot srácok; nem tudom. Erőltetem az agyam ezekben a percekben is de passz. Gondolom Bálint gazda írt róla, vagy a könyvesboltban láttam róla a kertészeti olvasmányok között egy könyvet, de egyből felkeltette az érdeklődésemet. Na és mivel én néha azonnal cselekszem, el is vágtattam vetőmag beszerzésre. Közben böködtem a telefonom, hogy mégis milyet érdemes venni, na meg ne nézzen furán az eladó, ha előállok egy ilyen kérdéssel. A furcsa, emlékszem, először az volt, hogy nagyon is elterjedt ez az ehető virág hóbort. Sőt! Nagyon sokan írnak róla, eszik, termesztik. De eddig hozzám miért nem jutott el?
Mivel rengeteg ehető virág van, (itt azért hadd térjek ki arra, hogy az ehető szó nem azt jelenti feltétlenül, hogy finom is, hanem, hogy nem kapunk gyomorgörcsöt vagy lesz bélcsavarodásunk ne adja Isten hasmenésünk egy falat sziromtól) ezért szűkíteni kellett a kört. Nagyon egyszerű, én arra mentem rá, ami tutiszázezerszázalék ehető. Azokat választottam, amiket a szakirodalom mindenhol egybehangzóan ehetőnek tart. Azért meg kell hogy jegyezzem az első falat borágó azért nehezen csúszott le, és sokat rágtam. 🙂 Tehát amiket én termesztettem és ettem: borágó, napraforgó, sarkantyúka, levendula, tökvirág és az összes fűszernövényem, ami virágzott. Ültettem izsópot is, de ő bedurcizott és óriási termete ellenére nem virágzott.
Tapasztalatok? Hát vannak. Az egész kísérlet legjobb része az arcokat nézni, mikor megkínálod a vendégeket. Amikor már kiszedte valaki a salátát a tányérjára és akkor mondod neki, hogy „ja az a kék, az ehető virág, edd ám meg nyugodtan” 🙂 Tuti a tényér szélén végzi 🙂 A legnagyobb sikere a jégkockába fagyasztott virágnak volt, meg a töltött tökvirágnak. Na igen, tudom, ezzel nem kellene nagyképűsködni, mert a tökvirág nem újdonság.
Mondjuk nekem igen.
Borágó…gyönyörű, és ahogy megérezte, hogy átment a teszten, elkezdett virágba borulni. Ment a maradék a fagyasztóba. Íze? Esküszöm nem éreztem az elsőnél, de ha marokra harapod, olyan uborkás. Díszíteni kiváló. Jégkockába, rozé fröccsbe nagyon menő, salátában kalandos. Termesztése egyszerű, vigyázz mert magas lesz. Szereti a napot, de ezzel egyenesen arányos, hogy a vizet is. Levele élénkítő hatású, úgyhogy én nem ettem, meg különben is, maradok a kávénál. Amit jövőre kipróbálok: kandírozni.
Sarkantyúka. Szerintem az egyik legszebb és legjobban kombinálható ehető virág. Minden évben fogok magot vetni, mert nem csak szép, hanem roppant praktikus is. Most jó lenne úgy kezdeni a mondatot, hogy: a biokertészetem egyik fő kártevő-riasztója, de sajna ez még várat magára. De ettől függetlenül dekoráljunk vele gyümölcsfák törzsénél, mert elűzi a tetveket. Ültesd bárhova a veteményesbe, mert elvileg a csigák, hangyák és hernyók sem komálják. (Őszintén? Nincs az a növény, amin ezek az undormány meztelen pusztítók, át nem rágják magukat, esküszöm még a rozsdás szeget is megemésztik éhinség idején). Mindezek mellett pedig ehető a virága és a levele is. Íze kicsit a retekre hasonlít. Antibiotikus hatása van és sok benne a vitamin. Érdemes beguglizni!
A napraforgóról nagyon nem kívánok írni, szép, mutatós. Kertben is, tányéron is. Gyönyörűek a szirmok a köretben, vagy salátában. Bár meg kell mondjam, kicsit bizarr ahogy letépkeded a virág szép kerek tényérjáról a szirmokat, aztán meg ott marad megkopasztíva…a madarak remélem nem zavarodnak meg, ha jönnek magot csemegézni.
A tökvirág az a virág, amit a legtöbben ehetőnek ismernek, bár koránt sem számít olyan menőnek, mint a kandírozott rózsa, de sokoldalúbb. Én elkészítettem töltve, megsütöttem és nyersen is megkóstoltam. Fincsi. A belső porzóját óvatosan ki kell csippenteni, aztán mehet bele a töltelék. A neten szinte kizárólag a rántott cukkinivirág található meg. Há’ magyarok vagyunk, meg köll tőtteni sonkával is, meg hajmával! Szerintem nem kell, mert akkor ennyi erőből káposztalevelet is ránthatnék. Bár a magyar mindent kiránt…Itt számomra a lényeg az volt, hogy lássam a virágot és érezzem az ízét. Én egy kis zöldfűszeres sajtos vajkrémmel töltöttem meg és sütöttem meg a sütőben. Isteni finom és nagyon dekoratív. Az olaszok viszont imádják sörtésztába forgatni és bő olajban kisütni. Az biztos, hogy csak pár tököt kell ültetni, a virághozam garantált.
A mai bejegyzésem végén már csak pár sort írnék a „maradékról” mert egyrészt elalszom a gép mellett, másrészt egy végtelen hosszú és kimeríthetetlen téma felszínét kapargattam meg. A levendula nemes egyszerűségében levendula ízű. Vigyázni is kell vele, mert hamar szappan íze lesz a szendónak. Na nyilván nem tettem bele szendvicsbe, de olvastam egy fazonról, aki kolbász mellé ette. Szerintem ő mindent kolbásszal próbált ki. Én desszert mellé vagy desszertbe ajánlom, módjával.
A fűszernövények és gyógynövények virágai pedig mily meglepő olyan ízt képviselnek, mint maguk a növények, nekem kedvencem a kakukkfű virága. Nagyon aranyos, szerény.
A konklúzió az, hogy igenis együnk virágokat, mert jó az ízük, szépek és sok sok bennük a vitamin. Igaz a mondás, amit minden ezzel foglalkozó szakirodalom nagyon szigorúan kimond: csak megbízható forrásból származó növények virágait együk és győződjünk meg róla, hogy valóban ehető. A legjobb, ha magunk termesztjük és szedjük. Semmi esetre se a boltban vásárolt növényről legeljünk és út széléről se (ezt a bodzaszedés előtt a mama biztos elmondja). Próbáljátok ki, vessétek a magokat és szüreteljetek szép színest napfényt a szátokba!
