Van az úgy, hogy valamit meglát az ember és egyből a magáénak érzi. Legyen ez egy tárgy, egy cselekmény vagy akár egy személy. Azt hiszem az első ilyen a nagyapám satupadja volt, ahol jó sok haszontalan, ám de a papa számára értékes alkotások születtek a kezem alatt. Aztán jött a Batman játékfigura, egy csomó könyv és a férjem 🙂 A legutolsó ilyen érzés akkor kapott el, amikor a balkonkertészetről kutakodtam, próbáltam ötleteket gyűjteni arra, hogy is lehetne minimális helyből maximális zöldárú kinyerni és megláttam a vertikális zöldségfalat. Nem sok zöldség volt benne; kis saláta, levelesek. Egyértelmű lett, hogy én ilyet készíteni fogok, még ha van helyem bőven, akkor is. Nagyon sok előnye van, hátrányát pedig eddig nem tapasztaltam.
A kertem déli fekvésű, egyfolytában süti a nap. Én ezt inkább pozitívnak élem meg, bár néha vakarom a fejem vetésnél, hogy mit mivel kellene árnyékolni, hogy ne süljön ki. Még sosem próbálkoztam saját szamócával, így adott volt, hogy mit termesztek itt. Nem titok, az internet tele van jó ötletekkel, a legtöbb lépésről lépésre néhol már idegesítően szájbarágósan szemléltei az elkészítését. Én jelen esetben az 5 literes desztilált vizes kannát választottam, de őszinte leszek: a műanyag és a nap nem barátok. Így egy kísérletet megér, de azt tanácsolom, hogy környezetbarát anyagokat használjatok!
foto: https://www.pinterest.at/pin/397020523399993382/
Lényegében a palackokat egymásba tesszük, egy tornyot alkotva, amit felrögzítünk valamire. Ennyi. De hogy én se lógjak ki a szájbarágós sorból, kicsit részletezem, sőt továbbmegyek: fotókkal illusztrálom hogy is készült nálam a kis gyönyörűség…mert így elhiszed, hogy tényleg én csináltam 😉
Először körberajzolom a palack száját egy papírra, levéve a kupakot, és a sablon alapján kivágom az üveg alját. A kép béna lett, az tényleg egy szabályos kör alakú lyuk…
Ha ez megvan, és ne gondold, hogy egyszerű, mert baromi vastag ennek a palacknak az alja (itt várom az ötleteket a lyukasztás módjára, mert én felforrósított kést használtam) de ha megvan, akkor megfordítjuk és a kis ablakot is kivágjuk, ahonnan majd kikönyököl a növény:
Itt szerintem praktikus viszonylag nagyobb részt hagyni alul, hiszen ebbe megy bele a föld és a zöldség. Az ablak nagysága rád van bízva, lehet egész apró is, mert a növény bizony kifele nő…minő meglepetés.
Ezután pedig összeillesztjük a palackokat. Az egyik száját a másiknak a lyukába helyezzük és nem hiszem el, hogy ezt le is írtam 😀 Itt egy kép gyorsan, hogy ne gondoljunk semmi ide nem illőre:
Na ugye…tényleg minden úgy történt ahogy leírtam. Majd rácsavarjuk a kupakot, amit előtte – és ezt még nem mondtam – kilyukasztunk egy szeggel, vagy kifúrunk vékonyan. Erre azért van szükség, mert a pici lyukon átcsöpög a víz, így elkerülhetünk minden kellemetlenséget, amit a pangó víz okoz. Mehet a helyére.
Én a kerítésre tettem fel, dróttal rögzítettem, amit átfúrtam itt-ott a palackon, de praktikus az is, ha egy léchez rögzítjük és azt oda állítjuk ahova csak szeretnénk. A magassága megint ízlés dolga, én 3-at raktam egymásba.
Az ültetésnél én alulra agyag granulátumot tettem. A férjemet amúgy ezzel ki lehet kergetni a világból. Mármint az agyag granulátummal…állandóan kiröhög ha kimondom… Szóval a kis agyag gömbök fölé marhatrágyát kevertem földdel, ez fölé pedig tőzeggel vegyített palántaföld került. Ja meg a szamóca. Azért itt most nem megyek bele abba, hogy mihez milyen földet és köget használjunk, itt utána kell nézni, hogy zöldségünk (gyümölcsünk) mit szeret. Ha mi vertikális vizitormát szeretnénk termeszteni, annak bizony másra lesz szüksége, mint a szamócának vagy a salátának. A végeredmény képeken:
Hoppá, van itt más is. Az a kis fekete, látszólag cipőtároló szövet. Azt elvileg kérem szépen hivatalosan is vertikális kert-nek hirdették és rendeltem. Semmi extra, tényleg olyan, mint a cipőtároló. Egy próbát megér.
A sztorihoz még hozzá tartozik, hogy a legfelső palackba még süllyesztettem egy kisebbet, aminek levágtam az alját és kavicsot tettem bele. A képen még nincs rajta a kupak, amit szintén ki kell lyukasztani. Ebbe a kisebb palackba érdemes vizet tölteni és szépen lecsepeg a „kertünkre”. Ebbe tehetünk trágyát is, mert a kavicsok szépen megtisztítják, és lelassítják az adagolást. Az esővíz is össze fog gyűlni benne, így egy ideig majd nem kell öntözni.
foto: https://www.pinterest.at/pin/470133648606219077/
Hogy télen kibírja e? Ajánlom neki. Hogy nyáron nem fő e meg a déli kertemben? Teszek ellene. Hogy lesz e rajta finom szamóca? Na ez már a jövő év titka. Mennyi helyet is foglal el, lássuk….olyan 30 cm-t a kertemből. A balkonra azért ennél keskenyebb megoldásokat javaslok, vízgyűjtővel az alján, hogy Jolán néni ne kapjon a szívéhez, mikor lecsöpög az erkélyre a sáros trutyi miután kiteregetett.
Biztatlak, hogy nézz utána milyen szuper ötletek vannak vertikális megoldásra. Nagy kedvencem a fejjel lefelé növő paradicsom. Na kinek a kertjében lesz jövőre ilyen? Nálam biztos…nem szórakozok sem kapálással, sem gyomlálással. Nem kell hajolnom és nem fenyeget a paradicsomok szeszélyessége, hogy ha sok eső után megunják a banánt. Itt szellőzik, kap vizet és nem utolsó sorban jópofa 😉