Elkezdődött...

Ahogy ígértem, elkezdtem dokumentálni a kertem totális megsemmisülését, hogy legyen majd mihez viszonyítani, ha tavasszal újra kipalántázom az első salikat. 

Na de kérem azt nem gondoltam volna, hogy ez ilyen lesz. Végignézek most a kerten és nem látom, hogy mi is lesz majd belőle. Persze van kész terv, talán túl precíz is, de most ez nem látszik. Fáj, ahogy most kinéz. Mindenek előtt az első tennivalóm, egy rendes komposzt elkészítése volt. Na persze nagyképűen magamra húztam a dicsőséget, pedig a férjem dobta össze. Pont úgy néz ki, mint nagyapám disznó ólja tető nélkül, ami dicséretnek számít, mert a nagyapám nagyon precíz volt. Ebben a komposztban 2 rekesz van, és idén csak az egyiket töltöm meg. Tavasszal kezdem a másikat, így reményeim szerint nem kell majd forgatni a tartalmát.

22449556_1556989191010649_1615731814_o.jpg

Elég sok szüretelni való akadt még az ágyásokban. Minden kiszedtem. Illetve egy tököt és 4 káposztát meghagytam. Őket az utolsó pillanatban, mikor a markoló hatalmas vas foga megérinti a talajt, na akkor kiemelem gyorsan. Van még leveles kel, amit át szeretnék telepíteni valahova, mert egész télen szedhető és nagyon szép. Egy lila és egy fodros. Imádom, ahogy egy pálmafára szeretne hasonlítani.

22450619_1556986291010939_170369183_o.jpg

Szüret után következett a fűszernövények kiemelése. Nagyon nem vették jó néven, pedig próbáltam kedvesen, és sebészeket meghazudtoló módon precízen vágni. A gyökérzetük nagyon megkedvelte ezt a talajt, talán az övüké egyedül. Mindegyik egy kis cserépbe került, megy a házba. Ilyenkor lehet szaporítani is őket. Az oregánó, kakukkfű, és a rozmaring szépen legyökeresedik, ha beássuk a talajba az ágakat, míg a bokron vannak. Ilyenkor ezeket szét lehet szedni és külön cserépbe rakni. Idén 2 embernek adok belőlük, volt mit tenni.

22450775_1557002571009311_1324422877_o.jpg

2 év után pedig az akácdeszkákból összerakott, rétegzett magaságyás is szétbontásra került. Nem tudtam megtartani, mert az egyik oldala nagyon megsüllyedt, plusz útban is van. A rétegezésnél anno betartottam a "nagykönyvben" javasoltakat, és nem gondoltam volna, hogy elegendő lesz ennyi idő arra, hogy teljesen elkorhadjon minden. Az élővilága fantasztikus:

22449342_1556989154343986_1417250599_o.jpg

Azt gondolom, hogy minden vég egy kezdet. Ja, persze. Mondogathatom magamnak, de ettől még nem leszek nyugodt....olyan, mintha az egyik gyerekem épp elkezdené az ovit. Jövő héten jön a földmunkás. Nagyon ajánlom neki, hogy ne mosolyogjon, miközben minden maradék életet elsikál és a földdé tesz egyenlővé. Mert akkor nem kap kávét! Én meg majd ott állok és elő kell kaparásszam a vizuális énemet, aki majd ott, el kell hogy képzelje a tavaszi képet. Mert kérem a műhelymunka közben, a háttérben folyik. Ha azt mondom, hogy az első magok már megérkeztek postán, akkor ne gondoljátok hogy ez korai. Biztosabb helyen van nálam, mint a webáruházban ;)

 

22449486_1556986294344272_1115154075_o.jpg

Tovább olvasom

Őszi "hamargyorsan"!

A blog címe kicsit megtévesztő, mert a kertben nincs olyan hogy "hamargyorsan" legalábbis a normális kertekben. Az enyémben viszont csak az van. Nyilván, ez az állandóan jelen levő időhiánynak tudható be. A múlt héten végre újra megzörgettem a magtasakokat. Mivel nálam a kert nagy része felszámolás alatt van, így csak a fűszerek közti hely maradt arra, hogy kigarázdálkodjam magam. Első nekifutásra megfogtam az összes salit meg az összes retkek, mert ezeket ilyenkor tutifixbiztosezerszázalék hogy érdemes vetni. Na oké, de melyiket. Itt azt gondolom, hogy a legfontosabb opció: neked melyik ízlik. Én tépősalátát és bátran jégsalátát vetettem. A retkeket pedig összemixeltem. Van körülbelül 10 fajtám, mindegyik más ízű és formájú. Nem tudtam dönteni. A vetés módja is rendhagyó - természetesen. Nem sorba kerültek elszórásra a magok, hanem hullámban, cikkcakkban, vagy épp körben. Ahogy volt hely.

img_0161_3.JPG

Na de vannak normális, időhiánnyal nem küzdő kertészkedők is. Összegyűjtöttem, hogy ha közéjük tartoznék, akkor mit szórnék ki most szeptember végén, október elején. Először is vannak olyan zöldségek, amiket ha szeptemberben elvetünk, még idén ropogtathatjuk. Itt érdemes kísérletezni. Sosem tudhatjuk, hogy mikor jön az igazi hideg, vagy meddig tart az indián nyár :) Aztán vannak azok a fajták, amik áttelelnek. Itt időt takaríthatunk meg. Egyrészt tavasszal előbb szüretelhetünk, másrészt pedig kevesebb munkával indul a szezon.

8_rozmaring.jpg

Biztosan érdemes megpróbálkozni néhány évelő, fagytűrő fűszernövénnyel, bár azt gondolom, hogy az előpalántázásuk elengedhetetlen. De ha erősek, és már kiszoktattuk őket, mehetnek. A legutóbbi tél nagyon cudar és jeges volt. A rozmaring feladta. Így azt javaslom, hogy téltűrés ide vagy oda, mulcsozzunk és takarjunk. Ártani nem árt. Azonban ne csak kintre, de bentre is hagyjunk télre a palántákból. A nappali, vagy a konyha ablakában - remélhetőleg -  nem közelít fagypont alá a hőmérséklet :)

Saláták. Legfőképp a tépők, vagy a rövid tenyészidejű fajták. Bár ezek nem biztos hogy beérnek. A bébilevelek közül szinte mindegy. Akár babyspenót is mehet. Vagy a rukkola, madársaláta.... Vannak téltűrő fajták, ezeket érdemes kiszórni, hiszen tavasszal nagyon hamar juthatunk hozzá a friss fejekhez.

img_3728.JPG

Leveles kel. Ezt inkább augusztus végére, szeptember elejére tenném, de egész télen szedhető, és nem mellesleg nagyon dekoratív.

Sóska, spenót. A klasszikus áttelelő. Mindenképp keress nekik egy sarkot. 

A fokhagyma még begyökeresedik és megerősödik, de csak tavasszal fejlődik tovább. 

Retek! Hajrá, hajrá! Gyorsan kifejlődik és kifejezetten szereti ezt az időjárást

Aztán a petrezselyem és a sárgarépa. Én őszinte leszek, ezeket nem szoktam ilyenkor vetni, mert általában tavasszal derül ki hogy pontosan melyik ágyásban kap helyet a gyökérzöldségek egy része. Nem kötelezem el őket ilyen hamar. kel1.jpg 

Szóval látható és olvasható, hogy legutóbb, mikor azt írtam: a kert tele van rejett lehetőségekkel, nem beszéltem a levegőbe. Érdemes mindent megpróbálni, vagy kísérletezni, mert a legnagyobb tudásra így lehet szert tenni. Mondjuk zárójelben jegyzem meg, hogy ésszerű kereteken belül, mert paradicsomot ne most palántázz, vagy ha a kezedbe akadt a borsó magtasak, gyorsan tedd vissza tavaszig. Jó munkát!

3_retkek.jpg

 

 

Tovább olvasom
Kechup time!

Kechup time!

A blog írás szempontjából egy elég terméketlen év áll mögöttem. Ennek is megvoltak az okai, amik persze olyan kaliberű kifogások, mint amikor valaki pl. a túl szeles időre hivatkozva magyarázza, hogy miért nem sportol. De ennek vége. Legalábbis terveim szerint. 
A blog nem csak itt lesz elérhető, hanem a weboldalamon is. Keressétek a gaztevo.hu-t, és ott is olvashattok, ha az szimpatikusabb. Ezt követően pedig nem gyűjtök össze sok sok infót egy hatalmas témára vonatkozóan, egyszerűen csak leírom, hogy mit csináltam a biokertemben az adott héten vagy időszakban. 

Jelenleg sok munka nincs, de ó jajj nekem, mit beszélek, azért mégiscsak van. Más kérdés, hogy kifejezetten az én kertemben van-e? Augusztus már a nagy nagy befőzések időszaka. Gyümölcsök, zöldségek mind mennek télre az üvegbe vagy a fagyasztóba. Nálam idén kicsit háttérbe szorult ez a munka, mert sok egyéb más feladat van a kertben. Többek között egy mindent átfogó felújítás, de erről majd egy másik írásban...

img_7621_2.JPG

Én idén egy dolgot tettem el télre, az a kechup. A paradicsomok mennyisége indokolta, na meg vannak körülöttem kedves szomszédok, akiknek még több termett, és jó szívvel adják. Én meg sosem tudok nemet mondani. Mivel 2 fiam van, akik már a "tunkoljunk mindent kechapba" generációhoz tartoznak, így kézenfekvő volt, hogy így születnek újjá a piros kis zöldségek-nagy örömükre. 

Most  megosztom veletek a receptet, ami már egy általam átszerkesztett verzió. Négy adagon vagyok túl, de az íze mindig más. Valószínű a paradicsom a hunyó, ugyanis mindig más az érettségi állapota, így az íze is. Vagy az, hogy az egy éves fiam épp a bors adagolása közben hasalt el a játékok között és elvesztettem a fonalat a számolásban. Mindegy is, mert finom lett mind a négy adag. Az utolsót csilivel készítettem. Na az ütős. Imádom. Tehát lássuk a receptet:

Körülbelül 3-3,5 kg paradicsomot, 10 fej hagymát, 2 FEJ fokhagymát, 6 db zöldpaprikát, nagyobb darabokra vágok és beleteszem egy gigantikusan nagy lábosba. Még szerencse hogy kaptam egy ilyet halászlevet főzni, így nem jártam pórul. Majd öntök bele kb 1,5 dl ecetet (20%), 2 evőkanál sót, 3-4 kiskanál szegfűszeget (lehet egész is) és 4 kiskanál őrölt borsot. És itt jön a kényes téma: a cukor. Itt nagyon eltérőek az ízlések a tapasztalataim szerint. Én kb. ehhez a mennyiséghez egy csésze cukrot (édesítőt) tettem, de van, akinek ez dupla mennyiséggel ízlik. Ezt azért kostolgassátok főzés közben. Elsőre az ecet és a szegfűszeg túl hangsúlyosnak tűnhet, de mire eléri végső formáját, addigra ezek az ijedelmek megszűnnek bennetek. 

img_7974_2.JPG

Na, ha mindez megvan, akkor rotyogtatom körülbelül egy órát. Keverd meg néha, mert az enyém kapásból lekozmált az elején, és az edény alja már örökre foltos lesz. Ha minden nagyjából megpuhult elő a turmixgéppel. Itt jön a maszatolás. Egyikból a másikba, majd vissza a helyére...minden tiszta paradicsom lesz. Legalábbis nálam az volt, bár ez valószínű azt jelzi, hogy technikát kellene váltanom. A turmixból egy szűrőn átengedem, de nagyon nem paszírozom. Ami a szűrőben marad, azt kiöntöm (persze jól kinyomkodom azért). itt viszont rájöttem arra, hogy ha a szűrőt finoman az edényhez csapkodom (fenről le), akkor nem kell semmivel sem kevegetni, meg paszírozni, átfolyik rajta. Erre azért van szükség, mert így lesz finom krémes az állaga, ami egyenlő azzal, hogy a gyerek csak így hajlandó megenni. Mert ha egy kis darab VALAMI is van a kajában, akkor arra már úgy néz, mint egy főtt kelbimbóra. Innen újra csak a rotyogtatás és kevergetés van hátra. Ez egyszerű, de annál unalmasabb feladat, hiszen, akár 3 órát is kell vele táncolni a tűzhelyen, mire megfelelő sűrűségű nem lesz, és ezt muszáj. Mi sem kiábrándítóbb egy folyós kechupnál, főleg azok után, hogy ennyit melóztunk vele. Igazam van? Az üvegekbe helyezés a szokásos: fertőtlenítés, forrón beletöltés, fejtetőre állítás, majd száraz dunszt-ban hagyjuk kihűlni. 

img_7271_2.JPG

A csilis verzió a mennyek kapuja....ha szereted amikor a kapszaicin enyhén vagy épp brutálisan ostorozza a nyelved, a szád, a torkod...azt hiszem tovább nem megyek, mert megbüntet az ANTSZ ;) - szóval ha te ilyen vagy, akkor a 6 db paprika mellé nyugodtan dobj bele csilit. Nem tudom a hazai erőspaprika felhozatal ízben mit ad hozzá, de amit én próbáltam az bejött. Ez pedig a habanero (mindegy melyik) jalapeno (itt is mindegy) valamint a moruga scorpio, de ez nem lett idén nálam olyan erős. Ezekből tettem 2-2 darabot bele. Tehát összesen 6-ot. 

img_7222_1_2.JPG

 

Próbáljátok ki, de közben ne feledjétek, lassan itt az ideje az őszi salik ültetésének. Következő héten összegyűjtöm, hogy én miket szórok még el a kertben, annak reményében hogy épségben és egészsében ki is kelnek. 

Tovább olvasom

'Tedd a napfényt be a számba!"

Azon gondolkodtam, hogy a mai bejegyzés abszolút nem őszi témájú. Ez magában nem is baj, de mivel ősz van, kicsit eltöprengtem. De csak kicsit, mert aztán arra jutottam, hogy nem tudok olyanról írni, amit épp most készülök termeszteni vagy tesztelni. Az ehető virágokból volt szerencsém kóstolni, vannak a kertemben. Erről van tapasztalatom, erről hitelesen tudok írni. De ez tavaszi sztori...

Hogy honnan jött a gondolat: Együnk már egy kis napraforgószirmot srácok; nem tudom. Erőltetem az agyam ezekben a percekben is de passz. Gondolom Bálint gazda írt róla, vagy a könyvesboltban láttam róla a kertészeti olvasmányok között egy könyvet, de egyből felkeltette az érdeklődésemet. Na és mivel én néha azonnal cselekszem, el is vágtattam vetőmag beszerzésre. Közben böködtem a telefonom, hogy mégis milyet érdemes venni, na meg ne nézzen furán az eladó, ha előállok egy ilyen kérdéssel. A furcsa, emlékszem, először az volt, hogy nagyon is elterjedt ez az ehető virág hóbort. Sőt! Nagyon sokan írnak róla, eszik, termesztik. De eddig hozzám miért nem jutott el? 

Mivel rengeteg ehető virág van, (itt azért hadd térjek ki arra, hogy az ehető szó nem azt jelenti feltétlenül, hogy finom is, hanem, hogy nem kapunk gyomorgörcsöt vagy lesz bélcsavarodásunk ne adja Isten hasmenésünk egy falat sziromtól) ezért szűkíteni kellett a kört. Nagyon egyszerű, én arra mentem rá, ami tutiszázezerszázalék ehető. Azokat választottam, amiket a szakirodalom mindenhol egybehangzóan ehetőnek tart. Azért meg kell hogy jegyezzem az első falat borágó azért nehezen csúszott le, és sokat rágtam. :) Tehát amiket én termesztettem és ettem: borágó, napraforgó, sarkantyúka, levendula, tökvirág és az összes fűszernövényem, ami virágzott. Ültettem izsópot is, de ő bedurcizott és óriási termete ellenére nem virágzott.

Tapasztalatok? Hát vannak. Az egész kísérlet legjobb része az arcokat nézni, mikor megkínálod a vendégeket. Amikor már kiszedte valaki a salátát a tányérjára és akkor mondod neki, hogy "ja az a kék, az ehető virág, edd ám meg nyugodtan" :) Tuti a tényér szélén végzi :) A legnagyobb sikere a jégkockába fagyasztott virágnak volt, meg a töltött tökvirágnak. Na igen, tudom, ezzel nem kellene nagyképűsködni, mert a tökvirág nem újdonság.

borago_1.jpg

Mondjuk nekem igen. 

Borágó...gyönyörű, és ahogy megérezte, hogy átment a teszten, elkezdett virágba borulni. Ment a maradék a fagyasztóba. Íze? Esküszöm nem éreztem az elsőnél, de ha marokra harapod, olyan uborkás. Díszíteni kiváló. Jégkockába, rozé fröccsbe nagyon menő, salátában kalandos. Termesztése egyszerű, vigyázz mert magas lesz. Szereti a napot, de ezzel egyenesen arányos, hogy a vizet is. Levele élénkítő hatású, úgyhogy én nem ettem, meg különben is, maradok a kávénál. Amit jövőre kipróbálok: kandírozni.

sarkantyuka.jpg

   Sarkantyúka. Szerintem az egyik legszebb és legjobban kombinálható ehető virág. Minden évben fogok magot vetni, mert nem csak szép, hanem roppant praktikus is. Most jó lenne úgy kezdeni a mondatot, hogy: a biokertészetem egyik fő kártevő-riasztója, de sajna ez még várat magára. De ettől függetlenül dekoráljunk vele gyümölcsfák törzsénél, mert elűzi a tetveket. Ültesd bárhova a veteményesbe, mert elvileg a csigák, hangyák és hernyók sem komálják. (Őszintén? Nincs az a növény, amin ezek az undormány meztelen pusztítók, át nem rágják magukat, esküszöm még a rozsdás szeget is megemésztik éhinség idején). Mindezek mellett pedig ehető a virága és a levele is. Íze kicsit a retekre hasonlít. Antibiotikus hatása van és sok benne a vitamin. Érdemes beguglizni!

A napraforgóról nagyon nem kívánok írni, szép, mutatós. Kertben is, tányéron is. Gyönyörűek a szirmok a köretben, vagy salátában. Bár meg kell mondjam, kicsit bizarr ahogy letépkeded a virág szép kerek tényérjáról a szirmokat, aztán meg ott marad megkopasztíva...a madarak remélem nem zavarodnak meg, ha jönnek magot csemegézni.

A tökvirág az a virág, amit a legtöbben ehetőnek ismernek, bár koránt sem számít olyan menőnek, mint a kandírozott rózsa, de sokoldalúbb. Én elkészítettem töltve, megsütöttem és nyersen is megkóstoltam. Fincsi. A belső porzóját óvatosan ki kell csippenteni, aztán mehet bele a töltelék. A neten szinte kizárólag a rántott cukkinivirág található meg. Há' magyarok vagyunk, meg köll tőtteni sonkával is, meg hajmával! Szerintem nem kell, mert akkor ennyi erőből káposztalevelet is ránthatnék. Bár a magyar mindent kiránt...Itt számomra a lényeg az volt, hogy lássam a virágot és érezzem az ízét. Én egy kis zöldfűszeres sajtos vajkrémmel töltöttem meg és sütöttem meg a sütőben. Isteni finom és nagyon dekoratív. Az olaszok viszont imádják sörtésztába forgatni és bő olajban kisütni. Az biztos, hogy csak pár tököt kell ültetni, a virághozam garantált.

kakukkfu.jpg

A mai bejegyzésem végén már csak pár sort írnék a "maradékról" mert egyrészt elalszom a gép mellett, másrészt egy végtelen hosszú és kimeríthetetlen téma felszínét kapargattam meg. A levendula nemes egyszerűségében levendula ízű. Vigyázni is kell vele, mert hamar szappan íze lesz a szendónak. Na nyilván nem tettem bele szendvicsbe, de olvastam egy fazonról, aki kolbász mellé ette. Szerintem ő mindent kolbásszal próbált ki. Én desszert mellé vagy desszertbe ajánlom, módjával. 
A fűszernövények és gyógynövények virágai pedig mily meglepő olyan ízt képviselnek, mint maguk a növények, nekem kedvencem a kakukkfű virága. Nagyon aranyos, szerény. 

 A konklúzió az, hogy igenis együnk virágokat, mert jó az ízük, szépek és sok sok bennük a vitamin. Igaz a mondás, amit minden ezzel foglalkozó szakirodalom nagyon szigorúan kimond: csak megbízható forrásból származó növények virágait együk és győződjünk meg róla, hogy valóban ehető. A legjobb, ha magunk termesztjük és szedjük. Semmi esetre se a boltban vásárolt növényről legeljünk és út széléről se (ezt a bodzaszedés előtt a mama biztos elmondja). Próbáljátok ki, vessétek a magokat és szüreteljetek szép színest napfényt a szátokba!

cukkini_virag_1.JPG

 

cukkini_virag_2.JPG    img_6729_2.JPG

Tovább olvasom

Vertikális nevelde

Van az úgy, hogy valamit meglát az ember és egyből a magáénak érzi. Legyen ez egy tárgy, egy cselekmény vagy akár egy személy. Azt hiszem az első ilyen a nagyapám satupadja volt, ahol jó sok haszontalan, ám de a papa számára értékes alkotások születtek a kezem alatt. Aztán jött a Batman játékfigura, egy csomó könyv és a férjem :) A legutolsó ilyen érzés akkor kapott el, amikor a balkonkertészetről kutakodtam, próbáltam ötleteket gyűjteni arra, hogy is lehetne minimális helyből maximális zöldárú kinyerni és megláttam a vertikális zöldségfalat. Nem sok zöldség volt benne; kis saláta, levelesek. Egyértelmű lett, hogy én ilyet készíteni fogok, még ha van helyem bőven, akkor is. Nagyon sok előnye van, hátrányát pedig eddig nem tapasztaltam.

 img_6218.JPG

A kertem déli fekvésű, egyfolytában süti a nap. Én ezt inkább pozitívnak élem meg, bár néha vakarom a fejem vetésnél, hogy mit mivel kellene árnyékolni, hogy ne süljön ki. Még sosem próbálkoztam saját szamócával, így adott volt, hogy mit termesztek itt. Nem titok, az internet tele van jó ötletekkel, a legtöbb lépésről lépésre néhol már idegesítően szájbarágósan szemléltei az elkészítését. Mivel figyelünk a környezetünkre és amúgy is tök menő a raklapok után a PET-palack újrahasznosítás, így nagy gyűjtésbe kezdtem. Na de nem ám simán ásványvizes palackok...egyenesen az 5 literes desztilált vizes "kanna" kellett. Nem aprózzuk el. 

Lényegében a palackokat egymásba tesszük, egy tornyot alkotva, amit felrögzítünk valamire. Ennyi. De hogy én se lógjak ki a szájbarágós sorból, kicsit részletezem, sőt továbbmegyek: fotókkal illusztrálom hogy is készült nálam a kis gyönyörűség...mert így elhiszed, hogy tényleg én csináltam ;)

Először körberajzolom a palack száját egy papírra, levéve a kupakot, és a sablon alapján kivágom az üveg alját. A kép béna lett, az tényleg egy szabályos kör alakú lyuk…

img_8712.JPG
Ha ez megvan, és ne gondold, hogy egyszerű, mert baromi vastag ennek a palacknak az alja (itt várom az ötleteket a lyukasztás módjára, mert én felforrósított kést használtam) de ha megvan, akkor megfordítjuk és a kis ablakot is kivágjuk, ahonnan majd kikönyököl a növény: 

ideiglenes_09_01_455.JPG

Itt szerintem praktikus viszonylag nagyobb részt hagyni alul, hiszen ebbe megy bele a föld és a zöldség. Az ablak nagysága rád van bízva, lehet egész apró is, mert a növény bizony kifele nő…minő meglepetés.

Ezután pedig összeillesztjük a palackokat. Az egyik száját a másiknak a lyukába helyezzük és nem hiszem el, hogy ezt le is írtam :D Itt egy kép gyorsan, hogy ne gondoljunk semmi ide nem illőre:

ideiglenes_09_01_458.JPG

   

Na ugye...tényleg minden úgy történt ahogy leírtam. Majd rácsavarjuk a kupakot, amit előtte – és ezt még nem mondtam – kilyukasztunk egy szeggel, vagy kifúrunk vékonyan. Erre azért van szükség, mert a pici lyukon átcsöpög a víz, így elkerülhetünk minden kellemetlenséget, amit a pangó víz okoz.  Mehet a helyére.

Én a kerítésre tettem fel, dróttal rögzítettem, amit átfúrtam itt-ott a palackon, de praktikus az is, ha egy léchez rögzítjük és azt oda állítjuk ahova csak szeretnénk. A magassága megint ízlés dolga, én 3-at raktam egymásba.

Az ültetésnél én alulra agyag granulátumot tettem. A férjemet amúgy ezzel ki lehet kergetni a világból. Mármint az agyag granulátummal…állandóan kiröhög ha kimondom… Szóval a kis agyag gömbök fölé marhatrágyát kevertem földdel, ez fölé pedig tőzeggel vegyített palántaföld került. Ja meg a szamóca. Azért itt most nem megyek bele abba, hogy mihez milyen földet és köget használjunk, itt utána kell nézni, hogy zöldségünk (gyümölcsünk) mit szeret. Ha mi vertikális vizitormát szeretnénk termeszteni, annak bizony másra lesz szüksége, mint a szamócának vagy a salátának. A végeredmény képeken:

img_8708.JPG

Hoppá, van itt más is. Az a kis fekete, látszólag cipőtároló szövet. Azt elvileg kérem szépen hivatalosan is vertikális kert-nek hirdették és rendeltem. Semmi extra, tényleg olyan, mint a cipőtároló. Egy próbát megér.

A sztorihoz még hozzá tartozik, hogy a legfelső palackba még süllyesztettem egy kisebbet, aminek levágtam az alját és kavicsot tettem bele. A képen még nincs rajta a kupak, amit szintén ki kell lyukasztani. Ebbe a kisebb palackba érdemes vizet tölteni és szépen lecsepeg a "kertünkre". Ebbe tehetünk trágyát is, mert a kavicsok szépen megtisztítják, és lelassítják az adagolást. Az esővíz is össze fog gyűlni benne, így egy ideig majd nem kell öntözni.

Hogy télen kibírja e? Ajánlom neki. Hogy nyáron nem fő e meg a déli kertemben? Teszek ellene. Hogy lesz e rajta finom szamóca? Na ez már a jövő év titka. Mindenesetre az első 6 palack a helyén, de a garázsban ott áll még 14. Mennyi helyet is foglal el, lássuk….olyan 30 cm-t a kertemből. A balkonra azért a normál méretű palackot ajánlom, vízgyűjtővel az alján, hogy Jolán néni ne kapjon a szívéhez, mikor lecsöpög az erkélyre a sáros trutyi miután kiteregetett.

620x0_1.jpg

Biztatlak, hogy nézz utána milyen szuper ötletek vannak vertikális megoldásra. Nagy kedvencem a fejjel lefelé növő paradicsom. Na kinek a kertjében lesz jövőre ilyen? Nálam biztos…nem szórakozok sem kapálással, sem gyomlálással. Nem kell hajolnom és nem fenyeget a paradicsomok szeszélyessége, hogy ha sok eső után megunják a banánt. Itt szellőzik, kap vizet és nem utolsó sorban jópofa ;)

 

 

Tovább olvasom

A "miért".

Nem vagyok biztos benne, hogy az őszhöz közeledve jó ötlet egy kertészeti blogot kezdeni, de hát így alakult. Az időzítésben sosem voltam jó. Most írhatnám,hogy ez tudatos, hiszen egy jó kertész a hideg hónapokon készül a nagy tennivalókra, de így, ebben a formában nem igaz. Mármint a tudatosság. 

Őszinte leszek, írni róla annyira nem izgalmas, mint kint kaparászni a kertben, de sokan érdeklődtetek, kértetek tanácsokat, így arra gondoltam, talán ezt érdemes lenne rendszerbe tenni. Biztos vagyok benne, hogy lesznek unalmas bejegyzések, de sajnos egy termőföld PH értékéről írni, vagy a gombaölő szerek szükségességéről nem egy izgalmas téma, ám de annál fontosabb. 

Na igen, hogy honnan is indultam. Tudom, sokak most legyintenek és mondják, hogy "na persze!" pedig tényleg gyerekkoromban léptem rá a helyes útra, amiről aztán sikeresen el is térítettek. Nem, nem a család. Emlékszem, hogy kisiskolás voltam és megszöktem otthonról, hogy egy falubeli néninek segíthessek gazolni a sziklakertjében. Iszonyúan megszidtak, mert akkor még nem volt mobil ugye. Arra is emlékszem, hogy nálunk, Bakonybélben a technikaóra vagy már nem is tudom pontosan melyik óra nyári gyakorlata egy ún. "gyakrolókerti" munka volt. Az iskolának termeltünk zöldségeket. Hihetetlen ugye? Milyen jó is lenne ha ez ma is így működne. Minden nyáron 10 órát voltunk kötelezve arra, hogy menjünk és kertészkedjünk. Mindenki utálta, én nem, de úgy tetem mégis, nehogy cikizzenek a többiek. Itt tanultam meg melyik zöldség hogy néz ki mielőtt a menzán megeszem (na meg persze otthon is volt kert), illetve komposztálni, csapatban dolgozni. Első jegyem egy bődületes nagy 1-es lett, amit a gyomlálásra kaptam. Na ugye...már akkor tudtam, hogy az hülyeség :)

Gondolkodtam az általános végén a kertészeten, de a társadalom és a környezet azt sugallta, hogy ebből nem tudok majd megélni. Aztán beválasztottam egy másik szakmát, amiből most nem tudok megélni :) Voltam benne kezdő, lelkes, voltam fent és nagyon lent. De Isten látja lelkem, minden percét imádtam és hivatástudatból dolgoztam. De jött egy kisbaba, egy kistesó, egy kisGazt.evő ;) Most pedig teret engedek a gyermeki lelkemnek és újra belevágok. Vagyis most belevágok. 

Belevágok, mert elképesztő, hogy a boltban Ausztrál krumplit és Olasz hagymát veszünk, az pedig egyszerűen szomorú, hogy ezt a legtöbb ember meg sem nézi a polcon. Ízetlen a zöldség, vegyszeres és messziről jön, na de cserébe tökéletesen néz ki. Itt a sok föld, a tökéletes klíma, és a sok ügyes kéz...tessék termelni!

Írok tapasztalatokról, tanácsolok és elrettentek. Írok elkapkodott döntésekről, mint pl. a paradicsomtövek száma és a babycékla másodvetése, és írok meglepő fordulatokról, mint amikor a legszebb zöldséged a legrosszabb minőségű talajban érzi jól magát nagy megdöbbenésedre. Szeretném, ha minél többen próbálkoznának, és ne legyen kifogás az, hogy csak erkélyünk van. Én is ott kezdtem újra. Esküszöm, ha visszatérek az irodámba, ott a futóka helyett menta és babyspenót kap helyet vagy egy kis zsázsa. Mert finom és szerintem szebb is. Miért ne? Kinek van az irodában zöldsége a kaspójában? Nézz csak körül ;)

 

 

img_4509.JPG

Tovább olvasom
Subscribe to this RSS feed